1. Rész 3...2...1
~Rosalia szemszöge
Sípolásra ébredtem. 13:46. Nem kellett volna éjszakáznom...Megint...
- Kendall! Kapcsold ki...bármi is az... - kiabáltam, abban a reményben, hogy meghallja.
Vártam egy kicsit, hátha vette az adást, de az az idegesítő hang továbbra sem hagyott aludni. Megfogtam egy párnát és a fejemre húztam.
- Kendall! - kiabáltam.
- Ó, mondtál valamit? - kérdezte.
- Igen, hogy... - már éppen leszidtam volna, amikor észrevettem, hogy nem ő csinálja a zajt. - Hogy...mi a franc ez a hang? - kiabáltam.
- Ja, hogy a hang!!! Csak James fúr...megint.
Erre a mondatra kipattantam az ágyból, le a lépcsőn, a hang irányába. Már hónapok óta nem láttam James-t, pedig ő olyan mintha a második bátyám lenne. A többiekkel is megvagyok, de nem akkora az összhang köztem és köztük, mint James-szel. Hirtelen megpillantottam őt, amint a nappaliban ügyetlenkedik valamit, majd teljes erőmmel nekirohantam.
~ Conny szemszöge
- Hozd a dobozokat! - mutatott Snoopy az újdonsült házunk előtt álló kamionra.
- És te?
- Én már öreg vagyok! - nevetett. - De jó, segítek! - mondta és feltápászkodott a mankójával a fotelből, amin még rajta volt a védőfólia, ahogy Washington-ból ideköltöztünk.
Szegényt, még 10 évvel ezelőtt érte súlyos baleset. Egy fellépésen megcsúszott és leesett a színpadról. Azóta is csak koreográfus, de ő maga nem táncol. Vele elég érdekes módon ismerkedtem össze. Anyám és apám meghaltak. És ő lett a gyámom, akár akarta, akár nem. Nem rég mesélte Snoopy, hogy anyáméknak volt egy tetoválószalonja LA.-ben én pedig elhatároztam, hogy eljövök, és ő is velem jött annak reményében, hogy egy jobban fizető munkahelyet talál. Viszont emellett még másodállást kell vállalnom, egy étteremben. Miután végeztünk, elhatároztuk, hogy elmegyünk megnézni az aktuális éttermet.
~James szemszöge
Még időm se volt felfogni, hogy mi történik, máris a földön találtam magam.
- Mi...a...
- James! - hallottam meg Rosalia hangját.
- Szia! - köszöntem.
Már egy csomó ideje nem találkoztunk és kezdett hiányozni.
- Mindenki jól van? - lépett be Logan és Carlos az ajtón.
- Szendvics! - üvöltötte az utóbbi, mire ráugrott Rosalia-ra, aki fölöttem volt.
Nem kellett sok idő, Logan is elvesztette a józanságát, és ő is követte Carlos példáját. Az egyetlen értelmes, Kendall volt, aki ahelyett, hogy még jobban megkeserítette volna az életem, próbált kirángatni a többiek alól. Nem sok sikerrel.
- Jól vagy? - kezdett leporolni Kendall.
- Jól...de ha oda nyúlsz haver, meghalsz! - célozgattam arra, hogy már majdnem a fenekemet kezdte el porolni.
Kendall utánam Rosalia-t, Logan-t és Carlos-t segítette fel.
- Na jó, én folytatom, amit valaki miatt... - néztem szelíden Rosalia-ra - nem tudtam befejezni!
- Bocsiiii... - nézett vissza bocsánatkérően Rosalia.
- Semmi gond! - karoltam át. - Egy BARÁTI GESZTUSNAK szántam...
- Na, mit fogunk csinálni? - kérdezte Carlos.
Mindenki hevesen gondolkozni kezdett, kivéve Logan-t. Ő ugyanis széles vigyorral az arcán lépett előre.
- Én már mindenkit megelőztem! Béreltem egy asztalt, egy étterembe!
- Király! - Ha minden igaz...20 percünk van készülődni...
- Ne már! Nekem még be kell lőnöm a hajam! - kiáltottam.- És ahhoz nem elég 20 perc!
- Nekem még be kell lőnöm a hajam és ahhoz nem elég 20 perc! - utánozta a hangomat Rosalia.
Konkrétan annyira vicces volt, hogy szakadva mentünk fel a lépcsőn.
- Tuti én készülök el leghamarabb! - lökött rajtam a csajszi egyet.
*20 perccel később
~ Kendall szemszöge
- Meddig tart ennek elkészülni?! - tettem fel a költői kérdést.
- Nő...mégis mit vártál?! - tett fel egy másik költői kérdést James.
- Még, hogy ő készül el leghamarabb... - dünnyögtem magamban és előhalásztam a telefonom. - Mit csinálsz te még ott? Bunkert építesz?
- Mondtam, hogy öt perc és kész vagyok...nem kell fél óránként hívogatni...Na jó, ez hülyén jött ki! - nevette el magát. - Mindjárt megyek...
- Okés!
És most az egyszer tényleg "mindjárt jött":
Rosalia kecses, gazella léptekkel kilépett az ajtón. Ahogy észrevettem, nagyon szeretett volna tetszeni valakinek. Mi addigra már rég kint álltunk a kocsi előtt....túl meleg volt bent. Carlos izzadt, mint egy ló, James-t fűtötték a hormonok, hagy ne folytassam... Rosalia lelépett az első lépcsőfokra, majd a másodikra.
- Hé...srácok! Na, még is tudok magassarkúban menni...
Abban a pillanatban, ahogy kiejtette az utolsó szavakat, megcsúszott, és parabola alakban felrepült a levegőbe. Én éppen rohantam volna elkapni, de Logan gyorsabb volt. Mindenkit félrelökve, buldózerként tört előre. És nem, hogy el kapta volna Rose-t, még arra is volt ideje, hogy egy KUKÁT húzzon oda, amiben a lány biztonságosan landolt. Kellettpár perc, amíg mindannyian felfogtuk, hogy mi történik és megvártuk, amíg Rose kinyögi az első szavakat:
- Kurva büdös vagyok!
Erre mindannyian elnevettük magunkat, vártunk újabb fél órát Rose-ra, majd VÉGRE elindultunk az étterembe.
Sípolásra ébredtem. 13:46. Nem kellett volna éjszakáznom...Megint...
- Kendall! Kapcsold ki...bármi is az... - kiabáltam, abban a reményben, hogy meghallja.
Vártam egy kicsit, hátha vette az adást, de az az idegesítő hang továbbra sem hagyott aludni. Megfogtam egy párnát és a fejemre húztam.
- Kendall! - kiabáltam.
- Ó, mondtál valamit? - kérdezte.
- Igen, hogy... - már éppen leszidtam volna, amikor észrevettem, hogy nem ő csinálja a zajt. - Hogy...mi a franc ez a hang? - kiabáltam.
- Ja, hogy a hang!!! Csak James fúr...megint.
Erre a mondatra kipattantam az ágyból, le a lépcsőn, a hang irányába. Már hónapok óta nem láttam James-t, pedig ő olyan mintha a második bátyám lenne. A többiekkel is megvagyok, de nem akkora az összhang köztem és köztük, mint James-szel. Hirtelen megpillantottam őt, amint a nappaliban ügyetlenkedik valamit, majd teljes erőmmel nekirohantam.
~ Conny szemszöge
- Hozd a dobozokat! - mutatott Snoopy az újdonsült házunk előtt álló kamionra.
- És te?
- Én már öreg vagyok! - nevetett. - De jó, segítek! - mondta és feltápászkodott a mankójával a fotelből, amin még rajta volt a védőfólia, ahogy Washington-ból ideköltöztünk.
Szegényt, még 10 évvel ezelőtt érte súlyos baleset. Egy fellépésen megcsúszott és leesett a színpadról. Azóta is csak koreográfus, de ő maga nem táncol. Vele elég érdekes módon ismerkedtem össze. Anyám és apám meghaltak. És ő lett a gyámom, akár akarta, akár nem. Nem rég mesélte Snoopy, hogy anyáméknak volt egy tetoválószalonja LA.-ben én pedig elhatároztam, hogy eljövök, és ő is velem jött annak reményében, hogy egy jobban fizető munkahelyet talál. Viszont emellett még másodállást kell vállalnom, egy étteremben. Miután végeztünk, elhatároztuk, hogy elmegyünk megnézni az aktuális éttermet.
~James szemszöge
Még időm se volt felfogni, hogy mi történik, máris a földön találtam magam.
- Mi...a...
- James! - hallottam meg Rosalia hangját.
- Szia! - köszöntem.
Már egy csomó ideje nem találkoztunk és kezdett hiányozni.
- Mindenki jól van? - lépett be Logan és Carlos az ajtón.
- Szendvics! - üvöltötte az utóbbi, mire ráugrott Rosalia-ra, aki fölöttem volt.
Nem kellett sok idő, Logan is elvesztette a józanságát, és ő is követte Carlos példáját. Az egyetlen értelmes, Kendall volt, aki ahelyett, hogy még jobban megkeserítette volna az életem, próbált kirángatni a többiek alól. Nem sok sikerrel.
- Jól vagy? - kezdett leporolni Kendall.
- Jól...de ha oda nyúlsz haver, meghalsz! - célozgattam arra, hogy már majdnem a fenekemet kezdte el porolni.
Kendall utánam Rosalia-t, Logan-t és Carlos-t segítette fel.
- Na jó, én folytatom, amit valaki miatt... - néztem szelíden Rosalia-ra - nem tudtam befejezni!
- Bocsiiii... - nézett vissza bocsánatkérően Rosalia.
- Semmi gond! - karoltam át. - Egy BARÁTI GESZTUSNAK szántam...
- Na, mit fogunk csinálni? - kérdezte Carlos.
Mindenki hevesen gondolkozni kezdett, kivéve Logan-t. Ő ugyanis széles vigyorral az arcán lépett előre.
- Én már mindenkit megelőztem! Béreltem egy asztalt, egy étterembe!
- Király! - Ha minden igaz...20 percünk van készülődni...
- Ne már! Nekem még be kell lőnöm a hajam! - kiáltottam.- És ahhoz nem elég 20 perc!
- Nekem még be kell lőnöm a hajam és ahhoz nem elég 20 perc! - utánozta a hangomat Rosalia.
Konkrétan annyira vicces volt, hogy szakadva mentünk fel a lépcsőn.
- Tuti én készülök el leghamarabb! - lökött rajtam a csajszi egyet.
*20 perccel később
~ Kendall szemszöge
- Meddig tart ennek elkészülni?! - tettem fel a költői kérdést.
- Nő...mégis mit vártál?! - tett fel egy másik költői kérdést James.
- Még, hogy ő készül el leghamarabb... - dünnyögtem magamban és előhalásztam a telefonom. - Mit csinálsz te még ott? Bunkert építesz?
- Mondtam, hogy öt perc és kész vagyok...nem kell fél óránként hívogatni...Na jó, ez hülyén jött ki! - nevette el magát. - Mindjárt megyek...
- Okés!
És most az egyszer tényleg "mindjárt jött":
Rosalia kecses, gazella léptekkel kilépett az ajtón. Ahogy észrevettem, nagyon szeretett volna tetszeni valakinek. Mi addigra már rég kint álltunk a kocsi előtt....túl meleg volt bent. Carlos izzadt, mint egy ló, James-t fűtötték a hormonok, hagy ne folytassam... Rosalia lelépett az első lépcsőfokra, majd a másodikra.
- Hé...srácok! Na, még is tudok magassarkúban menni...
Abban a pillanatban, ahogy kiejtette az utolsó szavakat, megcsúszott, és parabola alakban felrepült a levegőbe. Én éppen rohantam volna elkapni, de Logan gyorsabb volt. Mindenkit félrelökve, buldózerként tört előre. És nem, hogy el kapta volna Rose-t, még arra is volt ideje, hogy egy KUKÁT húzzon oda, amiben a lány biztonságosan landolt. Kellettpár perc, amíg mindannyian felfogtuk, hogy mi történik és megvártuk, amíg Rose kinyögi az első szavakat:
- Kurva büdös vagyok!
Erre mindannyian elnevettük magunkat, vártunk újabb fél órát Rose-ra, majd VÉGRE elindultunk az étterembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése